6.rész

Hablaty már kezdett gyengülni.A hatalmas sárkány hamar kiszagolta, hogy hova is bújhattak el és jeget köpött a barlangba, ahol a két jó barát meghúzódott, de köszönhetően az éjfúriának, hamar kijutottak a másik kijáraton.Viszont Hablatynak nem volt itt a serege, akiért eleve elindult, ezért saját magának kellett szembenéznie Drákó Vérdunggal és seregével.Valka is ott volt, de ő a sárkányok kimentésével volt elfoglalva, egészen addig amíg egy háló földre nem taszította őket.Drákó kihasználva az alkalmat közelebb lépett hozzá és rátaposva mellkasára, a földre szorította és botjával lehúzta róla a sisakot.Egy apró meglepetés futott végig rajta, mikor meglátta, hogy egészen idáig egy nő volt az ellenfele, de nem tudott sokáig ezen időzni, ugyan is egy igen erős plazmabomba hátra röpítette.Hablaty azonnal felsegítette az anyját és megszabadította Felhőugrót a kötéltől, majd farkasszemet nézett legnagyobb ellenfelével.Utálta a férfit, minden egyes porcikája undorodott tőle és egyszerűen nem tudja megérteni, hogy annak idején miként tudott leszerződni vele.Tisztában volt vele, hogy talán ez élete utolsó csatája, de ennek ellenére még is olyan dolgot tett, amit talán egy épelméjű ember nem tett volna.Elküldte a sárkányát.Tudja, hogy az alfa csak rossz hatással lenne rá, ezért inkább igyekezett minél távolabb tartani tőle.Nyugodtan el tud menni, hiszen lecserélte a faroklapátját egy olyanra amivel egyedül is képes repülni, tehát ez még kapóra is jött neki.Viszont most egyedül állt ott.Senki nem volt aki segíthetne a helyzetén.Pusztán ott álltak és meredten figyelték a másikat, hogy vajon mikor lendül támadásba valamelyikőjük.Aztán Drákó megindult felé, mire ő is kardot rántott és a legjobb tudását bevetve harcolt ellene.Köszönetet mondott magának, amiért nem hagyta annyiban a dolgokat és nekiállt edzeni annak idején, mert ha nem tette volna, akkor ez a férfi egy pöcköléssel ketté tudta volna törni.De most nem tudta.Hablaty erős volt és határozott, pontosan ezért is állt nyerésre régi szövetségesével szemben.Persze ekkor még nem tudta, hogy a szabályos férfi a férfi ellen harcukba egy sárkány is be fog csatlakozni.Az alfa sárkány lassú léptekkel indult meg feléjük, mikor Drákó az égbe üvöltött, de Horákoló Hablatynak ez sem volt nagy akadály.Szörnyennagy rémség kiáltást hallatott, mire még a legmorcosabb sárkány is odagyűlt hozzá ebből a fajból, majd mindegyiket arra utasította, hogy borítsák magukat tűzbe.Ismerte már ezeket a sárkányokat és tudta jól, hogyha ennyien vannak egy helyen akkor képesek bármit elolvasztani szinte egy másodperc alatt.És most is sikerrel járt, ugyan is az alfa jeges lehelete nem érte el, azonnal elolvadt és vízként terült szét a földön.A sárkány dühös lett, amiért nem ért célt a támadása, ezért próbálta uralma alá venni a sárkányokat, de nem tudta.Hablaty éles fütyülése zavarta a hallásukat, így nem tudott beférkőzni a fejükbe, ezért még dühösebb lett.Hatalmasat üvöltött a levegőbe, mire a sárkányok pupillái összehúzódtak és köré gyűltek, hogy utána őket küldje egy támadásra.Drákó is ideges volt, amiért egyszerűen nem tud végezni azzal a fiúval.Tudta, hogy van tehetsége a sárkányok irányításához, de hogy ennyire.Okos, ravasz és vezér egyéniség.Rossz kombináció.A legrosszabb.De tudta, hogy nem hátrálhat meg, most vagy soha, de végeznie kell vele, hogy beteljesítse a feladatát és elpusztítsa Hibbant szigetet.A többi sziget már nem volt annyira fontos számára.Hibbant mindig is a legerősebb szigetekhez tartozott, így ha azt sikerül legyőznie, akkor a többi is hajlandó lesz behódolni neki.És ha ez megtörtént, akkor végre képes lesz eltaposni azokat, akik nem voltak hajlandóak követni őt.Végre képes lesz uralkodni a világ felett.

-Vége a játéknak Hablaty!-szólalt fel, mikor látta, hogy a fiú jelen pillanatban nem lát semmi kiutat a következő támadás alól, de miután Hablaty egy féloldalas mosolyra húzta a száját, már tudta, hogy igen is van terve.És még mennyire, hogy volt.Az éjfúria hangos üvöltéssel jelezte, hogy meghozta azt a bizonyos sereget, akiért alapvetően indultak, így újra minden esély a fiú oldalán volt.A sárkányok összecsaptak egymással, míg a vízből egy újabb alfa emelkedett ki és dühösen rontott neki ellenfelének, aki bátran állta a támadásait.Újra a fiúra nézett, aki mellett ott ált az éjfúria.Azt gondolta, hogy a sárkánya lehet a kulcs mindenhez, tehát először azt kéne eltávolítania.Aztán valami még is elvetette ezt a gondolatát.Hiszen amíg nem volt itt a hátasa, addig is megfelelően hárította a támadásait.Tehát, ha ténylegesen akar valamit, akkor a fiút kell elkapnia.Újra az égbe üvöltött és egyből érkezett is a jeges lehelet, amit ezentúl a fiú nem tudott kivédeni.Nem állt rá készen.Viszont ennek köszönhetően Drákó kettő legyet ütött egy csapásra.Az éjfúria érte ugrott, így mindketten befagytak.

Astridék ekkor érkeztek.Érthetetlen módon, de Pléhpofa is beadta a derekát, így az egész sziget részt vett a támadásban.Kissé megrémültek a két hatalmas sárkány láttán, de nem futamodhattak meg.Halvér azonnal nekilátott az elemzésnek, amit meg is osztott a többiekkel, míg Astrid és Pléhpofa közösen osztották ki a parancsokat.Aztán mikor sehol sem látták Hablatyot, megpillantották a jégtömböt, amiben felfedezni véltek valamit.Közel repültek hozzá és csak ekkor pillantották meg a törzsfő örököst.Arcán még ekkor is egy mosoly volt és szeméből valami furcsa sötétség áradt, mintha csak erre várt volna.De mielőtt bármit is tehettek volna, a jég egyre jobban világítani kezdett, méghozzá kék színben, ami már alapjában véve furcsa volt számukra.Aztán Fogatlanra néztek.A sárkány fején észre lehetett venni valami furcsa világoskék foltot ami egyre jobban felizzott és szépen végig haladt a hátán lévő pikkelyek is, mígnem kirobbantotta magukat és felbőszülten vetette rá magát Drákóra, aki a meglepettségtől még csak mozdulni sem tudott.A sárkány minden súlyát ráhelyezve taszította a földhöz és gyűjtötte össze a gázt a lövéséhez, majd a lehető legközelebb hajolt a férfi arcához és nemes egyszerűséggel szétrobbantotta a fejét.Astridék rémülten néztek az éjfúriára, majd a lovasára, aki még mindig mosolyogva lépkedett oda a holttesthez és vette el tőle a köpenyt.Megsimogatta Fogatlan fejét és elmormolt egy "Ügyes sárkány"-t, majd a két alfára nézett.Felpattant Fogatlan hátára és odarepült hozzájuk, ott is pontosabban a fehér alfa agyarára, majd az éjfúria üvöltésére minden sárkány köréjük gyűlt, hogy utána közösen fosszák meg Drákó sárkányát a hatalomtól.Az éjfúria legszívesebben még utána iramodott volna, hogy jól móresre tanítsa, de Hablaty parancsának köszönhetően nem tette meg.Egy ideig még nézték az eltávolodó fenevadat, majd a hibbantiak felé fordultak és leszálltak hozzájuk.Fogatlan és Hablaty egyaránt kihúzták magukat, bár az utóbbi nem tisztelte meg őket azzal, hogy leszállt volna a hátasáról inkább azon ülve vetett mérges pillantásokat az apjára.Valka is felbukkant, de ő a fia mellett szállt le.Pléhpofa és a vikingek akik valaha is ismerték a nőt, most mind meglepetten néztek rá, de ő sem volt puhányabb fajtából, ezért állta az emberek pillantásait.Ő Felhőugró nyakában állt és onnan nézte, amint egykori férje ledobja a sisakját a földre és kissé könnybe lábadt tekintettel sétál felé.Azonban az éjfúria hangos morgása nem engedte, hogy tovább menjen, amikor pedig még is megpróbálta, egy plazmabombát lőtt a lábai elé figyelmeztetésül.Astrid csak kérdően nézett Hablatyra, aki a sárkányokat vizsgálta és próbált rájönni a tekintetükből, hogy vajon miféle életet élhetnek ott a szigeten.Ahhoz képest amit ő látott, a sárkányok boldognak tűntek és voltak amelyek igen szorosan bújtak most is a lovasaikhoz.De valamiről még is megfelejtkeztek a harc folyamán.A vadászok még mindig ott voltak és jelen pillanatban fegyvert szegeztek rájuk.Csak egy nyílnak sikerült elrepülnie, ugyan is a fehér alfa sárkány tisztességesen bevédte a hozzá tartozókat és befagyasztotta őket.Az a nyíl pedig egyenesen a Hofferson lány felé ment volna, de a leendő törzsfő jó reflexeinek köszönhetően, röptében kapta el a nyilat és dobta a földre.Astrid egy mosoly kíséretében nyugtázta, hogy a fiú még mindig ugyan olyan védelmezően bánik vele, mint évekkel ezelőtt, ezért is nem kezdett el könyörögni neki azonnal, hogy jöjjön vissza.Tudta, hogy most minden a fiún múlik.Hablaty fordított egyet a sárkányán és annak a hátán lépkedett ismét Drákó testéhez, majd az övére csatolt kis tasakból előhalászott egy tekercset.Nem véletlenül vette el a köpenyét.Az a köpeny éjfúria bőrből készült, ami számára csak annyit jelentett, hogy a férfi tudta, hogy hol találhat többet.És a tekercsen lévő kis térkép pontosan ezt a helyet határozta meg.Astrid óvatosan lépkedett oda hozzá, hiszen Fogatlan még most is felbőszült volt egy kicsit és véletlenül sem akart halál közeli élménybe kerülni.Azonban amikor a sárkány ránézett, nem kezdett morgásba, inkább mosolygósra váltott a tekintete és úgy bújt hozzá Astridhoz, aki megsimogatta a fejét, majd vetett egy apró pillantást a kis térképre.

-Megint el fogsz menni, igaz?-kérdezte kissé elcsukló hangon, mire Hablaty összegörgette a térképet és felé fordult.-Miért nem jössz haza?

-Nincs miért visszamennem.-zárta volna le ennyivel a témát, de a Hofferson lánynak ez az egy mondat esett a legrosszabbul.Szemeiből megindultak a könnyek és csalódottan, valamint mérgesen nézett rá a fiúra, aki immáron készült felszállni az éjfúria hátára, de még a szeme sarkából visszapillantott.-Rajtad kívül.

-Akkor gyere vissza hozzám...-kezdett bele reményt vesztve, de egy búcsú csóknál többet nem kapott.Hablaty ismét elment.Teljesen egyedül, hátra hagyva mindent.A falut, a szüleit, a barátait...Csupán a saját sárkányserege tartott vele.Astridban pedig abban a pillanatban összetört valami.Az egész falu most először látta őt sírni.És ez jelezte nekik, hogy igen is nagy változás következik be az életében, a falu életében, a sárkányok életében.

Folytatjuk...