4.rész

Bár Hablaty elhatározta, hogy visszatér, legbelül nagyon is össze volt zavarodva.Fogalma sem volt arról, hogy mit is akar pontosan, csupán próbálta magát ahhoz tartani, hogy újra a Hibbant szigeten járkálhasson, még ha a gyomra teljesen fel is fordul attól a helytől.Már nem szerette annyira azt a helyet, mint régen, inkább csak azért tér vissza, hogy átvegye apja helyét és egy másik világba vezesse az embereket.Látta, hogy miket csinálnak, hogy miként bánnak a sárkányoknak és nem ezt akarta.Az igaz, hogy már az is nagy lépés az apjától, hogy a szigetre engedte őket, miután eltűnt, de akkor sem így akarta a dolgokat.Persze tudja, hogy nem ő lesz az egyetlen meglepetés az apja számára, hiszen itt van az anyja is, aki húsz éve, hogy eltűnt a szigetről és most még is felbukkan.Bár ezt még alibiként is felhasználhatja.Esetleg ha valaki megkérdezné, hogy hova lett, nyugodtan válaszolhatja, hogy az anyját kereste ennyi ideig.A levél után meg nem lesz könnyű dolga.Hiszen hadüzenetet írt a saját szigetének és figyelmeztette egy esetleges támadásra is.Persze ennek meglehetett a lehetősége, mert ahol járt, csak ócsárolni tudták a Hibbant szigeti lakosokat, amiért a sárkányokkal együtt élnek, míg mások legfeljebb aréna harcokhoz tartanak sárkányt.A sok gazdag, elkényeztetett viking ezzel szórakozik.Egyszerűen szánalmasnak gondolta őket Hablaty és ezért is töltött el éveket azzal, hogy szinte szigetről-szigetre járva szabadítsa ki a sárkányokat.Nem mintha nehéz dolga lett volna, mert az éjfúria hangja minden embert elijesztett onnan, így elég volt pár plazmabomba és már mehettek is a csodálatos teremtmények.Az egyetlen akivel nem tudott megbirkózni az Drákó Vérdung volt.Rendesen magára haragította a férfit, hiszen nem csak hogy megpróbálta elengedni a sárkányokat, de még a serege felét meg is semmisítette.Legalábbis embereknél, így nem tudott nagyon kit küldeni a sárkányvadászatra.Az a férfi gyűlöli a sárkányokat, de nagyon okosan ki is ismerte őket, így szerzett felettük hatalmat.Persze ez a hatalom mit sem ér, mert erőszakkal éri el és nem a bizalmasuk.Ha az egyik sárkány veszi a bátorságot és fellázad ellene, akkor a többi is csatlakozni fog, neki pedig reszeltek.Legalábbis reméli, hogy így lesz.Ha találna még éjfúriákat, egy pillanat alatt le tudná győzni az egész flottáját, de ezzel kettő baj is van.Kezdi feladni a reményt az új éjfúriákkal kapcsolatban és fogalma sincs arról, hogy hol van Drákó.

Persze Valka sem követi gondolatok nélkül a fiát.A sérülései még mindig ott vannak rajta és hirtelenjében indultak neki ennek az útnak, holott fiának még pihennie kéne.A másik dolog ami nagyon aggasztotta, hogy mit fog tenni Pléhpofa amikor újra találkoznak.Tombolni fog?Ordítani?Megtagadni mindent ami egykor köztük volt?Esetleg vissza se engedné a szigetre?És persze az a gondolat is ott volt a fejében, hogy fia valamit kihagyott az eddigi élete elmeséléséből.Nem úgy ismerte a férjét, aki csak úgy szabadjára engedné a fiát a nagy világba, ahol bármi megtörténhet.És ez a bármi meg is történt hiszen szerencsétlen fiút elkapták és kínozták.Vagy talán az apja száműzte volna a szigetről, amiért egy éjfúria a barátja?Ezernyi kérdés volt a fejében, de szinte egyikre se tudott választ adni.Abban viszont biztos volt, hogy valami kimaradt a megannyi történet közül.Valami ami nagyon fontos meghatározója lehetett ezeknek a dolgoknak.Már eléggé későre járt és sötét mindent ellepett.Egy pihenő érdekében leszálltak egy közeli szigetre és úgy döntöttek, hogy ott éjszakáznak egyet.Hablaty azonban nem tudta lecsukni szemeit egy pillanatra sem, ezért sárkányával elindultak egy éjszakai repülésre, amikor is figyelmesek lettek egy dologra.Egy siklósárkány és lovasa éppen most szálltak le az egyik tó közelében.Persze az éj sötétjében megbújó páros tökéletesen kihasználta a kis lehetőséget és az ottani barlangban leszálltak.A sötéttől semmit sem lehetett látni, így gond nélkül tudták figyelni egykori társukat.Úgy tűnik, Astrid csak egy kis pihenőre állt meg, hiszen merített egy kis vizet magának, majd újra Viharbogár felé vette az irányt.Hablaty egyetlen egy kis mozdulattal jelezte a sárkányának, hogy morogjon, aki egyből tette is a dolgát, ezzel megállítva a lányt minden mozdulatában.Lassan, de kisétált a barlangból és hagyta, hogy a hold fénye megvilágítsa őt, olyannyira, hogy felismerhetővé váljon.

-Hablaty?-a lány nem akart hinni a szemének, ezért csak lassan kezdett el közeledni felé és lágyan megérintette a fiú arcát, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg valódi-e és nem csak hallucinál.-Tényleg te vagy az?De hát...Hol voltál ennyi éven keresztül?Mit csináltál?Mi volt az a borzalmas levél amit küldtél?Miért nem jeleztél, hogy életben vagy?Nem mondtam volna el senkinek!

Hablaty nem szólt semmit, csupán levette a lány kezét az arcáról, majd a másikkal együtt a nyakába rakta őket, míg ő közelebb lépett hozzá és a csípőjénél megragadva húzta magához, hogy azután egy lágy csókot leheljen a lány ajkaira.Már régebben is meg akarta ezt tenni vele, de teljesen különböző utakra tértek, amitől ez lehetetlennek bizonyult számára.Akkor is nagyon meglepődött, amikor a  közös repülésük után Astrid megcsókolta.Igazából mindenre számított csak arra nem és most itt vannak és mindenféle félelemérzet nélkül tudott kezdeményezni és lassan, de végül eljutottak a dolgok a lány agyáig is és visszacsókolta.Amint elváltak egymástól, Astrid könnyes szemekkel temette arcát Hablaty vállaiba és hálát adott az égnek, amiért újra a karjaiba zárhatja.

-Azt hittem elveszítettelek...-suttogta a fiúnak, aki csak óvatosan megsimította a fejét, mintha csak porcelánból lenne és bármelyik pillanatban összetörhetné.-Kérlek  ne hagyj el többet!Had maradjak veled örökre!

-Astrid ez nem olyan egyszerű mint gondolod.Visszamegyek a szigetre, de nem tervezek örökké ott is maradni.Átveszem apám helyét és egy új világba vezetem a lakosokat.Jó látni, hogy Viharbogárral ennyire jól bánsz, de figyeltem a szigetet és a legtöbben csak dolgoztatják a sárkányokat.Ez nem erről szól.Bizalmat kell táplálni irántuk és barátként kell tekintenetek rájuk.

-Én ezt értem, de az emberek még mindig félnek tőlük és inkább ilyenekre használják, minthogy a hátukra üljenek.Ha nem is maradsz örökre, akkor kérlek, had menjek veled!

-Hirtelen most mi ez a nagy szeretet irántam?-nézett megvetően a lányra és eltolta magától, majd sárkánya felé indult, de Astrid hangja megállította.

-Sajnálom!Sajnálom, hogy eldobtalak, téged, aki a legjobb barátom volt, csak mert nagyképű lettem!Sajnálom, hogy nem mertem viszonozni mindazt amit te éreztél irántam, mert féltem, hogy a többiek elítélnek miatta!Sajnálom, hogy ilyen rettenetes ember vagyok, oké?!Sajnálom, csak isten szerelmére kérlek ne lökj el magadtól!-ismételten se szó, se beszéd, Hablaty megragadta őt a karjánál, majd a barlang felé húzta.Szerencsére volt ott égethető fa, így sárkánya könnyen meggyújthatta, hogy legyen némi világosság odabent.Fogatlan, mintha csak egy őr lenne, elfeküdt a bejáratnál, ezzel kizárva a megszeppent Viharbogarat, aki pár szaglászás után boldogan dörzsölte össze a fejét az éjfúriáéval s kuporodott le mellé.Hablaty még elalvás előtt kivett egy takarót a Fogatlanra kötött táskából és úgy telepedett le Astrid mellé.A lány félénken, de felemelte a takaró egyik felét és bemászott a sárkánymester mellé, aki azonnal átkarolta