2.rész

Fogatlan lassan nyitotta ki szemeit és rémülten ugrott fel,gazdája nem volt a barlangban és ez rémülettel töltötte el.Fejét össze-vissza kapdosta,hogy vajon merre lehet,de sehol sem találta.Szegény sárkány még saját maga alatt is megnézte,hátha épp összenyomja szegényt,de ott sem volt.Pedig még annak is jobban örült,volna,minthogy most ne legyen vele.Gyorsan a barlang bejárata felé futott,amikor valakinek nekiütközött.A földre borította a szembejövőt,majd a felismerés pillanatában nyalogatni kezdte az arcát.A fiú próbált ellenállni,de a röhögése miatt a sárkány nem vette komolyan,majd csak percekkel később fejezte be tevékenységét.

-Nyugi pajti....csak edzeni voltam.-mondta a sárkánynak miközben felállt a földről.És mi tagadás volt a fiú tényleg edzeni volt.Amióta elhagyta a falut saját magának is meg kellett erősödnie és egyébként sem akart már az a kis vézna fiú lenni.Gyűlölte az akkori énjét és most már borzongva gondol vissza rá.De most sem tétlenkedhet,hisz a kis játszmája már elkezdődött és épp itt az ideje megkezdeni az irányítást.

Tudta,hogy kit kell először becserkészni és ez nem is volt más mint Astrid Hofferson.Mielőtt eltűnt biztos volt abban,hogy a lány már közelebb áll hozzá,mint gondolta volna.Talán még akkor is ott volt benne a legjobb barátja,még azok után is,hogy megpróbálta eltaszítani magától.Amikor még nagyon kicsik voltak ők voltak a legjobb barátok,de a lány a sok dicséretnek és a népszerűségnek köszönhetően lemondott erről és eltaszította magától a fiút.Hablaty azonban még ma sem tudja,hogy megbocsájtson neki-e vagy sem,de abban biztos volt,hogy ez egy jó lehetőség a bosszúra.

Sárkányát felszerelte,majd felvette a sisakot és útnak indult ismét a szigetre,hogy szemmel tartsa a "sakktábláját". Egy közeli apró sziklán lapultak meg és onnan figyelték őket,hátha történik valami ami megindíthatja a játékot.

****A szigeten*****

Astrid épp a nagycsarnokba nyitott be,majd idegesen ült le a többiek közé,akik inkább meghúzták magukat,látván,hogy a Hofferson lány mennyire dühös.Beszélni és mozogni sem mertek,majd végül a szőke törte meg a csendet,amire mindenki hangosan fellélegzett.

-Bocsi srácok...-mondta halkan.-Csak kissé ideges vagyok,amiért nem találjuk Hablatyot.

-Még mindig nem adod fel?-kérdezte Takonypóc,mire Astrid homlok ráncolva pillantott felé-Már évek teltek el.Figyelj nem akarlak ezzel megbántani,de mi már mind tudjuk,hogy ennyi volt.Hablaty eltűnt és ezen nem tudsz változtatni.Már nem fogja senki se visszakapni.

-Egyet kell értenem Takonypóccal...-mondta szégyenlősen Halvér.-Minden szigetet átvizsgáltunk,ismerjük minden sziget legrejtettebb zugát, és mégsem találtuk sehol.Már tegnap szólni akartunk,hogy befejeztük a keresést,de nem voltál hajlandó meghallgatni minket.

-Szóval ennyi?Már is feladjátok?-háborodott fel a lány,majd idegesen az asztalhoz csapta a kezében tartott korsót.-Hát ennyit jelentett nektek mindaz amit tett?!Ne mondjátok,hogy egy kicsit sem kedveltétek!

-Megjött Kalmár Johann!-hallatszódott odakintről.

-Mázlitok van!-mondta idegesen majd mindannyian kirohantak a csarnokból,egyenesen a kikötőbe.

Amint leszálltak a sárkányaik hátáról megrohamozták a hajón lévő árukat.A két iker épp egy nagy bunkót próbálgattak azzal,hogy egymás fejére ütnek vele,Takonypóc pedig az arany nyakláncokat vizsgálgatta,Halvér ismét a könyveket pakolászta,míg Astrid csak körbe-körbe járkált.Johann a távolban állt,majd kissé félénken szólította meg a gyerekeket,akik egyből oda is kapták a fejüket.

-Öröm újra találkozni magukkal!-kezdte Johann.

-A lényeget...-vetette neki oda mindenki.

-Rendben...Épp minap vettem észre ezt a tekercset a hajómon.Senki nem adott át nekem ilyen levelet szóval tudom,hogy nem véletlenül van most nálam.A másik ami érdekes benne...Hibbant sziget pecsétjével van megjelölve.-nyújtotta át ekkor azt a bizonyos tekercset.

Astrid sietősen nyitotta ki,majd olvasni kezdte.

"Hofferson.

Tudom,hogy nálad lesz ez a levél,amikor olvasod.Talán kissé fura,hogy egy ilyet pont neked címeznek,de jobb embert nem is találhattam volna,hogy elmondjam....Háborút indítok a falu ellen!Van nálatok valami ami engem illet!Egy hónapot adok arra,hogy megtudjátok mi az és hogy átadjátok nekem,különben porrá égetem a falut!Ne hidd,hogy csak én tervezem,a Keletiek is támadást szerveznek....

A Démon"

-A Démon?Chh!Még is kinek a rossz tréfája ez a levél?!-kérdezte Takonypóc,de Astrid csak rémülten meredt a papírra.A kézírás és a betűk egyből ismerősek voltak számára,de csak egyetlen egy dolgot nem értett.Miért?

-Életben van...-suttogta maga elé,majd gyorsan elrohant,míg a többiek értetlenül néztek utána.

Astrid felpattant Viharbogár hátára,majd próbált olyan messzire repülni,amennyire csak lehetett.Nem tudta elhinni,hogy életben van,vagy hogy tényleg ő írta a levelet,hiszen mindent megnéztek és sehol sem találták és a tűzből sem látták kirepülni őt,akkor még is hogyan?
Szemei bekönnyeztek,majd sárkányát egyre magasabbra irányította,mígnem nekiütköztek egy csapat vad sárkánynak és zuhanni kezdett,míg Viharbogár odafönt civakodott az egyikkel.Kétségbeesetten kapálózott a levegőben,majd egy pillantást vetett maga alá,hogy vajon mikor fog becsapódni és,hogy hova.Vagy pont a vízbe esik,vagy a szárazföldre,de mivel nem tudta tovább nézni,szemeit becsukta és gyorsan hátat fordított az előbb látott dolgoknak és hagyta magát.Csak zuhant és zuhant,de végül nem csapódott be,csupán valaki elkapta a karját és felrántotta magához,majd egy könnyedt landolással leszálltak a szárazföldre.
Astrid meglepetten nézett rá a megmentőjére,de bármennyire is akarta,egyszerűen nem tudta felismerni a férfit.Izmos kidolgozott felsőteste volt,haja barna és kócos,míg ruhája fekete,vörös színekben pompázott.A sárkány egy dörgődob volt,ami a landolás után egyből magára hagyta a két embert,hiszen úgy is le fogja váltani egy másik.

-Szívesen!-mondta kissé utálatosan Hablaty,mire Astrid meglepetten pislogott pár sort,majd összefonta a karjait maga előtt.

-És ki mondta,hogy ments meg?Jó volt az úgy nekem...-felelte egyre jobban elhalkulva,mire az előtte álló fiú elnevette magát,ő pedig idegesen megragadta a ruháját és próbált fenyegető lenni.

-Ezt most fejezd be!-szorította meg a lány karját és arra késztette,hogy elengedje,majd ellökte magától a kezét és idegesen nézett rá-Kitalálom.Nem sikerült valami úgy az életedben,ahogy te akartad,ezért úgy gondoltad,hogy akkor megöleted magadat?

-Figyelmetlenségből zuhantam le...Viharbogárral véletlen belerepültünk egy csapat sárkányba.-felelte,de egy másodpercig sem mert a fiú szemébe nézni.

-Miért nem tanítod meg arra a sárkányodat,hogy menjen érted,ha ilyen helyzetbe kerültök?-kérdezte,mire értetlen pillantást kapott.-Megmutatom.

Miután a sárkányokat egy kiáltással magához hívta,az egyiket megszelídítette,majd a hátára ült,miközben utasította a lányt,hogy ő is tegyen így.Felrepültek jó magasra,s még repültek pár métert,hogy biztosra ne kerüljenek szárazföld közelébe.

-Mióta a társad a sárkány?-tette fel az egyébként számára egyértelmű kérdést.

-Öt éve...Amióta elvesztettem a legjobb barátomat.-felelte,mire a fiún egy savanyú mosoly futott végig,majd maga elé meredt és hosszasan gondolkodni kezdett.

Miért is bosszúéhes?Hisz ők nem tettek semmit se ellene és még is rájuk vadászik,annak ellenére,hogy a külsős helyeken úgy védi a szigete becsületét,ahogy csak lehet.De ez más volt...nem tudta,hogy miért kell neki a bosszú,amikor egyszerűen csak visszasétalhatna a szigetre,kijelentve hogy hazatért,majd az apja boldogan szorítja magához.Ideális kis idő lehetett volna,de még is a nehezebbet választotta.Miért nem megy csak úgy vissza?Hiszen...ott a helye,akkor meg miért?

-Tudod...-kezdett bele,de amint a lány könnyes szemeivel találkozott,minden egyes kis mondandóját abbahagyta,majd a siklót egyenesen föléjük irányította és ráugrott Viharbogárra,egyenesen Astrid mögé- Csak víz fölött gyakoroljátok az elkapást és ne kezdjétek olyan magasan...-felelte immáron lágyabb hangon,mire Astrid hátrafordult,de Hablaty csak egy csókot nyomott az arcára,majd levetette magát a lány mögül és zuhanni kezdett.Astrid elképedve pillantott utána,mivel őrültnek találta a fiú tettét,de az egyik pillanatban Hablaty kinyitotta a ruháján lévő kis szárnyakat,majd úgy siklott tovább a levegőben,mígnem egy ismerőd hang kíséretében eltűnt,de ezt a lány már nem látta,mert a hatalmas felhők eltakarták.